Hangulatok, 60 éves jubileumi kiállítás megnyitó szövege

Törő Irén

Hírek

Hangulatok, 60 éves jubileumi kiállítás megnyitó szövege

2012-05-08


Tisztelt Érdeklődők, Kedves Barátok, Kollégák, Tanítványok!


A meghívón a Hangulatok címet olvashatjuk, s mellette egy elég hihetetlen, kerek szám is szerepel… Az előbbit nem nagyon kell magyarázni, hiszen ha a képekre nézünk,a különböző színek, képkivágások, kompozíciós rendek, az izgatottabb vagy nyugodtabb vonalvezetés, ecsetkezelés nyomán első pillantásra is beleélhetjük magunkat a művek sugallta hangulatokba. Ezzel szemben sem az alkotások, sem alkotójuk megjelenése, a belőlük áradó energia sem igazolják azt a bizonyos évszámot.
 


Törő Irén tanárnő nem először mutatja be alkotásait a Herman Ottó Gimnázium Galériájában, egyedül vagy csoportosan, így a rá és alkotásaira kíváncsiak rendszeresen figyelemmel kísérhették munkáinak sorát, ahogyan szaporodtak mennyiségben és gazdagodtak kifejezésmódban, tartalomban, érzésekben.

Nemigen kell őt itt bemutatnom, hiszen „itthon van”, tanítványai, tanártársai,pályatársai, családja körében, vagy mindenki dolgozott már vele együtt valahol, iskolában,alkotókörben, táborban, műteremben. „ Hatóköre, kiterjedése” óriási, a családján túl – Dóri lánya képzőművész, Zoltán fia fotós, s már a két kislány-unoka is komoly konkurenciának ígérkezik- megszámlálhatatlan tanítványt fertőzött meg a képzőművészet iránti rajongással,sőt elkötelezettséggel. Mára már több diákja vált kollégájává, művésztársává. Őt magát „a szülőföld szépsége, a Tisza-táj és az ott élő egyszerű emberek lelki tisztasága” nevelte.

Tiszakeszi, Miskolc, Eger, Budapest, de főleg Miskolc: ezek a gyermekkor, az iskolák,a pályakezdés, a családalapítás, a további tanulmányok helyszínei. És még helyszínek: a Hernád, a Bodrog, a Tisza, a Dráva vagy a Temze. És további szépségek: Bulgária, Görögország, Spanyolország, Olaszország, Franciaország… A vázlatokon, fotópapíron vagy csak a belső vetítővásznon hazahozott élményekből itthon alkotások születtek. A nyári alkotótelepek intenzív „kiképzései” is nyomot hagytak az „életműben”: Sárospatak, Bogács, Gönc, Kéked, Sajóbábony, stb-stb.

( Ide tartozik, hogy egyidejűleg mély nyomokat hagytak a táborlakókban a felejthetetlen bográcsgulyások, halászlék és lecsók, amelyeket pihenésképpen alkotott a fárasztó festések után)


És inspirálták az új tanulmányok, új mesterek a Pécsi Főiskolán és a Iparművészeti Egyetemen is.

Az emberek, akiktől biztatást, szakmát, emberséget kapott: Blaskó János, Papp László, Seres János, a csapatok: a Vasas, a Zempléni Kör, a MROE, a BAK. megragadása, átszűrése a saját látószögön át, az alkotótelepi élmények átélése, feldolgozása egy sajátos, egyéni világot hozott létre.

A tanulmányokból, JÓ TANULMÁNYOKBÓL, a jó szemmel kiválasztott tájrészletek ezer és ezer változatából, a folyóparti fákból, a dombok-hegyek vonulataiból, az utcaképekből lassan önálló nyelven beszélő alkotások, képek keletkeztek, amelyek letisztult, leegyszerűsödött kompozíciókká rendeződtek. Sokat, nagyon sokat kell nézni, látni, gondolkodni, vívódni annak, aki ilyen képek alkotására szánja rá magát. Tanúi voltunk annak, hogy Törő Irén megküzdött az ecsettel, farosttal, vászonnal –hol a konkrét anyag, hol a méret, hol a valós fizikai fájdalmai miatt-, képei mégis frissek, erőteljesek, dinamikusak.

A realitás és a költői metaforák közötti lépcsőket járta be ezeken az utakon, s találta meg saját hangját, jutott el a stúdiumoktól a jellegzetes Törős képszerkesztésig, szín – és formavilágig, mondanivalókig.

Ezek a képek olyanok, mint a népdalok: a víz, a fák, a levegő, a fény a kiindulópont,az alap, és az érzés, a szeretet, a bánat, az öröm, amit magukban hordoznak, amivé formálódnak a szavak, ívelnek a dallamok. Az alaptémát újabb és újabb elemek modulálják, variánsok, hajlítások díszítik a dallammenetet.

Minden képének, a legkülönbözőbb témájúaknak is legfontosabb eleme a fény és az árnyék, a mozgás és a nyugalom, a hideg és a meleg- ettől lesz dinamikus, feszültséget keltő, itt-ott nyugtalanító hatású. Van, amelyik robbanás előtti, fojtott energiáktól duzzadó, van, amelyik szomorú, merengő, van, amelyik derűsen elénk tárja a látványt.Festésmódját, ecsetkezelését, a sűrűn vonalkázós, lendületes íveket vagy a finomabb átmeneteket képező foltszerű megoldásokat az adott témának megfelelően alkalmazza. Legújabb képein újabb metaforák, hangok, jelrendszerek jelennek meg: ajtók, ablakok,zárak, lakatok, zárt és nyitott terek, furcsa képkivágások, eltűnő, visszatérő figurák,sejtelmes emberi alakok.

Újabb asszociációk keletkeznek, új üzeneteket olvashatunk le belőlük.Nem életmű-kiállítást látunk, hanem az utóbbi 3-4 év termését és néhány régebbi kulcsművet. Korántsem lezárt ez az út, folytatása további izgalmas alkotásokat ígér. Kívánom, hogy a felfedezett új motívumok, a velük együtt formálódó technikai felfrissülés adjanak mindig új lendületet, örömöt, megelégedettséget, sok sikert Neked és új alkotások sorát a közönségnek.

2012.03.01.

Pazár Éva
grafikusművész, művésztanár
 


vissza a hírekhez